-A nagy hó miatt nem tudunk tovább menni,kérem szálljanak le megértésüket köszönjük!
Ekkor mindenki egy hatalmasat sóhajtott,majd leszálltak a buszról. Kaminnak és Momonak már futnia kellett a suliba ugyan is késésben voltak. Röhögve pont csöngetésre beértek és rohantak az osztályterembe. Épp onnan jött ki Kane Setsukónak integetve és puszikat dobálva. Persze Akane teljesen ki volt akadva erre és csak nézte a padot és mormogott magában. A második szünetben mindenki kigyűlt a térre ugyan is a 3.óra elmaradt ezért maradt idejük csacsogni.
-Te Atsuko....ezer éve nem beszélsz Shoutáról.
Mondta Momo
-Miért kéne beszéljek róla? Teljesen jól megvagyunk
Mosolygott elégedetten a lány vörösen.
-Na és Setsuko...te meg Kane?
-Neeee csak azt neee
Hisztizett Akane
-Kibírod...
Vágta a pofákat Katsumi
-Megvagyunk....nagyon aranyos és törődő
Mosolygott Setsuko.
-Tényleg Momo.....Tadaoról hallottál azóta?
-Elvileg most jól van....bár aggódok mert megint furán takargatja a kezeit és szótlan.
-Kérdezz rá neked úgy is elmondja....remélhetőleg
-Nem tudom....a múltkori is elég rosszul sült el szóóval lehet h most tényleg rá kéne hagynom a dolgot.
-Azért megkérdezni meglehet csak ne költöztesd magadhoz
Nevettek a lányok. Momo is kacagott,majd felállt megkeresni Tadaot. Bement az osztálytermébe és meglátta hogy egyedül fekszik a padon. Kopogott az ajtón és megszólalt.
-Tadao! Van valami baj megint?
A fiú erre nem válaszolt csak felnyújtotta a kezét és mutatta hogy minden oké. Momo erre megcsóválta a fejét és odament hozzá.
-Elmondod nekem hmm?
Kérdezte Momo és megfogta a fiú felrakott kezét.
-Megint ugyan az....de megoldom....múltkor is megoldottam most is menni fog
-Biztos ne segítsek?
-Jaaajj csak azt ne
Nevetett Tadao,amire Momo is elkacagta magát,majd felállt és búcsúzás után kiment. Az ablakból meglátta Kamint és kirohant hozzá. Mivel a padon ült ezért ráugrott és leestek a földre.
-Bolond lány mit csinálsz?
Nevetett Kamin és magához ölelte a vörös Momot.
-Bocsi.....durva volt?
Kérdezte a lány amire a fiú még nagyobb kacagásba kezdett. Lassan becsöngettek a 4.órára így a diákoknak be kellett menni az osztályba. Amikor kicsöngettek az utolsó óráról Momo épp a folyosón sétált ki a kapu fele amikor meghallotta Tadao hangját....épp telefonált. Hatalmas ordítás hallatódott a telefonból és a fiú ijedt hangja.
-R..Rendben indulok haza
Momo követte a fiút hazáig,majd hogy meglesse hogy mi történet elbújt a fal mögött. Látta ahogy Tadao felmegy a házba,majd hatalmas ordítozást és üvegtörést hallott. Momo nagyon megijedt és hazarohant. Pár percig gondolkozott a sötét szobában,majd úgy döntött hogy ezt muszáj elmondania valakinek ezért felhívta Kamint.
-K...Kamin!
-Mi van? Mi a baj? Ijedt a hangod
-Amit most mondok azt nem mondhatod el senkinek érted?
-Értem hallgatlak
-Tudod miért voltak Tadaonak sebei?
-O...otthon verik..
Sírta el magát Momo
-M..Momo te sírsz?
-I..Igen....én tudtam h...hogy ez van de most követtem hazáig é...és halottam ahogy bántják.
-Azonnal ott vagyok nálad...ne félj
Kamin ekkor felpattant és rohant Momohoz. Mikor belépett az ajtón a sarokban zokogó lánnyal találta szembe magát. Momo felpattant Kamin láttán és odarohant hozzá sírva. A fiú átölelte és megpuszilta a fejét.
-K..Kamin é..én félek
-Cssshhh...semmi baj
Nyugtatta Momot a fiú. Letörölte a könnyeit és leültek beszélni. A lány mindent elmondott neki ami történt és amit eddig tudott. Kamin figyelmesen hallgatta,majd még egyszer megölelt a lányt.
-Semmi baj....gyere aludjunk....attól megnyugszol.
-Itt maradsz?
-Persze hogy itt maradok.
Mondta Kamin,majd Momoval lefeküdtek az ágyra és álomra hajtották a fejüket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése