2.évad 10.rész

Elérkezett a Tavasz. Momoék már alig várják a nyári szünetet és azt hogy a következő osztályba lápjenek. Shouta és Atsuko kapcsolata elérte a következő szintet a fiú örömére. Momo egyik reggel Tadaoval futott össze.
-Szia Tadao
A fiú ekkor ránézett,de nem mondott semmit.
-M....még haragszol?
Kérdezte Momo lehajtott fejjel.
-Nem....nem haragszok....semleges vagy számomra....semmit nem érzek ha rád nézek
-De Tadao én...
-Most megyek...szia
mondta Tadao és mielőtt a busz beért volna,ő elgyalogolt. A lány felszállt a buszra és bement a suliba. Mikor beért látta hogy mindenki boldog de ő csak lehajtott fejjel végigsétált a folyosón,bement a terembe és lebújt a padra. Egész nap ilyen volt. Atsuko és a barátai kérdezgették hogy mi a baj de csak terelte a témát. Nem volt kedve Tadaoról beszélni. A buszmegállóban megint összefutott a fiúval de egymáshoz sem szóltak. Kamin már sejtette hogy mi a baja és egy ideig próbált empatikus lenni,de több hét után már rákérdezett.
-Momo....mi a baj? Hetek óta ilyen vagy....mindjárt tavasz vége van.
-.....semmi bajom
Ekkor a fiú megfogta a kezét.
-Ne mond h semmi.....mert látszik
-Emlékszel....amikor kihívtuk a rendőrséget Tadao apukájára?.........azt mondta nem haragszik.....semmit nem érez mikor rám néz.
Momo könnyei ekkor csöpögni kezdett. Kamin elengedte a lány kezét és megszólalt.
-Ami történt megtörtént........nem értem miért rágódsz még mindig Tadaon
-M...mert a barátom
-Nem Momo....a barátod ÉN VAGYOK.....ő egy szerencsétlen aki a segítségeid ellenére is semmibe vesz
Tadao ezek közben otthon ücsörgött. Suli után mindig hazaviharzott,bevonult a szobájába és gondolkozott.

 Már csak a gondolatai maradtak neki. A szünetekben köré gyűlő lányok sem érdekelték már. Az otthon történt konfliktusok sem zavarták. Szeretett volna nem haragudni Momora,de valami még is arra késztette. Csak lebegett egyedül a világban. Kifejezéstelenül élte az életét. Apukáját az idők során kiengedték de az sem érdekelte már. A tavasz vége lassan el is érkezett. Június elejét írjuk amikor Tadao suli után a padoknál fekszik. Momo épp hazafelé készülődik ám megáll az ajtóban mikor meglátja a fiút. Vesz egy nagy levegőt és bemegy. Lerakja a fejét Tadao mellé és csak csendben fekszik.
-Mit keresel megint itt orrpöckös hmm?
Momo szemei erre kikerekedtek. Sírni szeretett volna hogy újra hallja a legjobb barátja hangját.
-É....én cs...csak
Dadogott a lány és könnycsepp folyt le az arcán. Tadao ekkor megfogta Momo kezét és újra megszólalt.

-Ne sírj már állandóan mikor velem vagy.....nem tudnál....mondjuk nevetni?
-D...de.....nem csak sírok ha veled vagyok
A fiú felemelte a fejét,amire Momo is és letörölte a lány könnyeit.
-Na így.....így jobb.....és most szépen megígéred nekem hogy amikor velem lógsz csak nevetsz oke?
Mosolygott Tadao.
-Megígérem ha te is
Nyújtotta ki a nyelvét Momo.
-Na nézz oda.....orrpöckös.....de rendben....megígérem
-Na azért....így én is
Kacagták el magukat.
-Na menj....Kamin tuti vár már rád egy ideje.....rosszabb esetbe tudja h velem voltál és mikor kimegyek kiherél
Nevetett Tadao,ám Momo mosolya lelankadt
-Nem vár....már hazament.....láttam kimenni a kapun.
-Akkor kénytelen leszek hazavinni téged
Ekkor a fiú megragadta Momo kezét és kiviharzott nevetve a kapun. Út közben nagyon jókat nevettek hála Tadaonak. Momo már hosszú ideje nem kacagott ennyire felszabadultan. Amikor megérkeztek Momo felhívta a fiút egy picit,majd beszélgetés után elbúcsúztak.
-Tadao.....nagyon örülök hogy újra barátok vagyunk.....hiányoztál már
Erre a fiú hirtelen magához ölelte Momot.

-Na csá...orrpöckös
Mosolygott a fiú,majd kilépett az ajtón. Momo gyorsan felhívta Astukot és elmesélte h végre szent a béke közte meg Tadao között. Kamint is felhívta és neki is elmesélte, ám a fiú nem reagált túl kedvesen
-És most mit csináljak?
-Cs...csak elmeséltem
-Örülök...na lerakom mert eszünk...szia
Ekkor Kamin kinyomta a telefon és Momo lefagyott. Pár percig ült,aztán elmosolyodott.
-Nem érdekel......féltékenykedjen....
Mondta a lány,majd nekiállt főzni miközben Tadoval beszélgetett telefonon. Este fele búcsúztak csak el és alig várták a másnapot hogy újra együtt nevessenek.